Oscar-jóslat: Legjobb adaptált és eredeti forgatókönyv

Legjobb adaptált forgatókönyv:

Tipp a végső befutóra: “The Descendants”

Alternatíva: “Moneyball”

Vigyázz, mert megtörténhet: “Hugo”

Legjobb eredeti forgatókönyv:

Tipp a végső befutóra: “Midnight in Paris”

Alternatíva: “The Artist”

Vigyázz, mert megtörténhet: “A Separation”

Összecsapás 2: Susan Sarandon vs. Holly Hunter

Susan Sarandon hatalmas fölénnyel nyerte első összecsapását, kolléganője: Geena Davis ellen, aki a szavazatok mindössze 17%-át tudta csak megszerezni a “párbaj” során.
A második körben Sarandon ellenfele az Oscar-díjas Holly Hunter lesz – meglátjuk ő meg tudja-e szorongatni Sarandont a szimpátiaszavazáson.

Szavazni kedd estig lehet, döntsétek el, hogy ezúttal ki a jobb, ki a szimpatikusabb?

Összecsapás 1: Geena Davis vs. Susan Sarandon

A mai naptól elindulnak az “összecsapások” az oldalon. Ez azt jelenti, hogy egy-egy ilyen összecsapás alkalmával két színésznő fog “megküzdeni” az olvasók voksaiért, s a szavazás végén eldől melyiküket találjátok jobbnak. Ezután a nyertes fél egy újabb ellenfelet kap és ugyanígy folytatódik az egész előröl.

Az első Összecsapás résztvevői: Geena Davis és Susan Sarandon, akiket a “Thelma & Louise” című filmben már láthattunk is együtt dolgozni.

Döntsétek el, hogy melyikük maradjon a második körre, kit szerettek jobban?

A szavazás eredménye:

Susan Sarandon 83%
Geena Davis 17%

Oscar-jóslat: Férfi főszereplő

Tipp a végső befutóra: Jean Dujardin “The Artist” – a kritikusok díján kivül az összes elismerést bezsebelte; francia; előkelően sármos és humoros, övé az Oscar.

Alternatíva: George Clooney “The Descendants” – ha ő viszi az Oscart, megrendül a hitem az Akadémiában, Clooney egyszerűen nem érdemel két Oscar-díjat a színészi kvalitásainak ismeretében.

Vigyázz, mert megtörténhet: Brad Pitt “Moneyball” – sokak szerint ő érdemelné meg legjobban a díjat és mivel ez az A-listás sztár harmadik színészi jelölése (idén kapott ezért a filmért még egy jelölést a legjobb film kategóriájában, mint producer), így nagyon megérdemelné már azt a fránya Oscar-bácsit.

Oscar-jóslat: Női főszereplő

Tipp a végső befutóra: Meryl Streep “The Iron Lady” – lassan harminc éve nem nyert, itt az ideje a harmadik Oscarnak…

Alternatíva: Viola Davis “The Help” – ha elég erős a politika és nem a színésznők teljesítménye alapján oszt az Akadémia díjat, akkor ő nyer, de reméljük nem így lesz.

Vigyázz, mert megtörténhet: Michelle Williams “My Week with Marilyn” – fiatal, gyönyörű és Hollywood egyik legmeghatározóbb szexikonját testesíti meg a filmjében, miért ne nyerhetne?

Oscar-jóslat: Férfi mellékszereplő

Tipp a végső befutóra: Christopher Plummer “Beginners” – könnyű győzelem lesz az övé.

Alternatíva: Nick Nolte “Warrior” – ez Nolte harmadik Oscar-jelölése, talán végre odaadják neki az elismerést.

Vigyázz, mert megtörténhet: Max von Sydow “Extremely Loud & Incredibly Close” – a legesélyesebbhez hasonlóan tisztes karriert futott be a svéd színész; valamint ez az egyetlen kategória, amelyben az “Extremely Loud & Incredibly Close” című film díjat nyerhet.

Oscar-jóslat: Női mellékszereplő

Tipp a végső befutóra: Octavia Spencer “The Help” – egyenlőre úgy tűnik, hogy Spencer megállíthatatlanul hömpölyög az Oscar-díj felé.

Alternatíva: Melissa McCarthy “Bridesmaids” – van olyan bevállalós az Akadémia, hogy díjazza a nagyszerű komikát?

Vigyázz, mert megtörténhet: Jessica Chastain “The Help” – két filmje is versenyzik idén, így talán mondhatjuk, hogy egyben két alakítása is; illetve sokan őt tartják az év felfedezettjének, ezzel is nyerhet pár szavazatot.

Közkívánatra: Meryl Streep neve pogácsából

Édesapám új kreálmánya

Meryl Streep “A Series of Unfortunate Events” (2004)

Mostanában sajnos nem olvasok olyan rendszerességgel, mint tinédzser koromban. Egyrészt, mert nincs rá időm az egyetemi elfoglaltságok mellett, másrészt pedig szabadidőmben inkább pihenek: alszom, a barátokkal beszélgetek, esetleg számítógépezem.
Öt-hat évvel ezelőtt azonban elolvastam a Lemony Snicket (Daniel Handler) által írt ”A Series of Unfortunate Events” című könyvsorozat első pár részét (a tizenhárom kötetes regénysorozat utolsó négy része a mai napig nem jelent meg az anyanyelvünkön).
Mivel a regényeket előbb olvastam el, mint láttam volna a filmadaptációt, a könyvek olvasásánál befolyásolni sem a színészek, sem azoknak színészi teljesítménye nem tudott.
Fontos volt ezt megemlítenem, mert a filmrendező több döntésével nem értettem egyet. Először is, a könyv bensőséges, hátborzongatóan hiteles hangulata helyett, ő az ironikusabb oldalról közelítette meg a tragikus sorsú árvák történetét, ami felettébb unszimpatikus a számomra. Tény és való, hogy volt bőven a könyvekben is irónia, de ott az élet és a különbözőféle sorsok keserűségének milyenségével ironizált az író, s nem vitte groteszk irányba az alapszituációt.
Amikor elképzeltem a könyv olvasása közben a karaktereket, a főszereplőket majdnem hasonlóképpen láttam a lelki szemeim előtt. Viszont Olaf gróf személye nekem minden modorosságával együtt, nem tűnt ennyire ripacsnak, mint ahogyan azt a mindmáig fertelmesen tehetségtelen Jim Carrey megformálta.
Míg Carrey szerintem egyenesen mellélőtt, Streep eltalálta a karaktert. Egy teljesen ilyen karakterre gondoltam, amikor a Josephine néniről szóló oldalakat lapozgattam.
Meryl átlényegült és egy olyan cameo-alakítást nyújtott, amelyet minden idők egyik legjobb cameo-performanszának tartok. Egyszerre volt keserű és megnevettető az alakítása. Humoros volt, mert a mai világban el sem tudnánk képzelni az életet allűrmentesen: elektromosság, kényelem és biztonság nélkül, így vicces hallani egy olyan személy véleményét, aki a luxusnélküliséget preferálja és meg van győződve arról, hogy minden apró tárgy és eszköz, akár a halálunkat is okozhatja (ami így van, de mégis…). Keserű is volt, ugyanis a film egésze alatt a mimika és a testbeszéd segítségével a néző felé direkt irányosan fájdalmat sugallt, ezzel elhitetve, hogy a karakternek márpedig sanyarú sorsa volt a múltban és ezek a negatív tapasztalatok tették őt olyanná, amilyen.
Egy újabb feledhetetlen Streep-alakítás, amely bár díjakat nem érdemelt (és nem is kapott), azért szerethető és emberi volt.

Meryl Streep “Prime” (2005)

Nem tervezem szaporítani a szót Meryl Streep filmbéli alakítását illetően, ugyanis egyértelműen kialakult bennem egy bizonyos vélemény róla, amelyet teljes lelkiismeret furdalás nélkül objektívnek gondolok.
Emlékszem édesapámmal láttam a filmet eredeti nyelven, körülbelül két évvel ezelőtt. Sohasem felejtem el, ahogyan ott ültünk a nappaliban és sírva nevettünk, amikor az egyik jelenetben Uma Thurman felvilágosította Streep karakterét egy bizonyos férfi nemi szervének kinézetéről. Persze, ha nem láttátok a filmet, nehéz elgondolni az imént leírtakat, de reménykedem benne, hogy a rövid kritikám arra ösztönöz majd benneteket, hogy megtekintsétek a filmet.
Mindenesetre gondolom leszűrtétek az elemezés pozitív hangulatát, így akkor ezennel nyomatékosítom, hogy kedveltem Streep mellékszereplői alakítását. Nagyon kedveltem.
Megnevettetett, amelyet egyébként nagyon nehezen tud nálam egy színész elérni.
Ritkaszámba megy az olyan Streep-alakítás, amelyet nem értékel a szakma, de íme: itt egy frenetikusan humoros, gátlástalanul őszinte és emberi alakítás, amely sajnálatosan elkerülte az összes díjátadó figyelmét, noha messze az egyik legérdekesebb mellékszereplőnői alakítás volt 2005-ben. Hogy ért-e volna Oscar-jelölést? Lehetséges.
Lisa Kudrow (”The Opposite of Sex”), Cloris Leachman (“Spanglish”), Jennifer Garner (”Juno”), Leslie Mann (”Knocked Up!”), Betty White (”The Proposal”) és Meryl Streep (”Prime”) mind elbuktak az Oscar-jelölésért lobbizott harcban annak idején. Olyan alakításokkal, amelyek egy szebb világban simán Oscar-érdemesek lennének. Azonban van kiút gyerekek: Melissa McCarthy (”Bridesmaids”) idén elindította a lavinát az Oscar-jelölésével. Ennek köszönhetően a jövőben talán a vígjátékok mellékszereplőnőire is odafigyelnek majd a díjátadók, mert szerintem igen is a vígjátékok mellékszerepeiben születnek a legkülönlegesebb alakítások.
Összegezve egy elismerendő: Streep egy átlagos filmet, átlagon felülivé, jóvá formált a puszta játékával, amelyre csak kevesek képesek.